Egy nap, mikor elsős voltam a gimiben, egy srácot láttam az osztályomból hazafelé gyalogolni. Kyle-nak hívták. Úgy tűnt, mintha az összes könyvét cipelte volna. Azt gondoltam magamban: „Miért vinné haza valaki az összes könyvét pénteken? Biztos egy eminens.” Kellemes hétvégét terveztem (bulik és focimeccsek a haverokkal), így hát megráztam a vállamat, és továbbmentem.
Ahogy sétáltam, láttam, hogy egy csapat fiú közeledik felé. Odafutottak hozzá, kiverték a könyveit a kezéből, és elgáncsolták, úgyhogy teljesen piszkos lett a ruhája. A szemüvege elrepült, és körülbelül 3 méterre a füvön landolt. Felnézett, s a szeme kimondhatatlan szomorúságot tükrözött.
Odasiettem hozzá, és ahogy a szemüvegéért kúszott, könnyeket láttam a szemében. Ahogy átnyújtottam a szemüvegét vigasztalni próbáltam. „Azok a srácok csirkefogók, igazán büntetést érdemelnének.” Rám nézett és így szólt: „Köszönöm.”
Hatalmas mosoly ragyogott az arcán. Azon mosolyok egyike volt, amely igazi hálát tükrözött. Segítettem neki felszedni a könyveit, és megkérdeztem, hol lakik. Kiderült, hogy nem messze tőlem. Furcsa volt, hogy soha nem láttam errefelé eddig, mire azt válaszolta, hogy magántanuló volt. Soha nem barátkoztam magántanulóval ezelőtt.
Egész hazafelé vezető úton beszélgettünk, segítettem vinni a könyveit. Igazán aranyos srácnak találtam.
Megkérdeztem, hogy akar-e szombaton velem és a barátaimmal focizni, ő igent mondott. Egész hétvégén együtt voltunk és minél inkább megismertem Kyle-t annál jobban megszerettem őt, akárcsak a barátaim.
Eljött a hétfő reggel, és Kyle ugyancsak hatalmas könyvhalommal igyekezett az iskola felé. Megállítottam, majd így szóltam: „Hé, fiú, igazán komoly izmaid lesznek, ha mindennap egy rakás könyvvel cipekedsz!” Ő csak mosolygott, és átadta a könyvek felét nekem.
A következő négy évben Kyle és én a legjobb barátokká váltunk. Amikor végzősök lettünk, mindketten a főiskolán kezdtünk gondolkodni. Kyle Georgetown mellett döntött, én Duke-ba készültem. Tudtam, hogy mindig barátok leszünk és a távolság soha nem fog gondot okozni. Ő orvosnak készült, nekem pedig, jó esélyeim voltak a fociösztöndíjra. Kyle mondta a búcsúbeszédet az osztályunkból. Állandóan azzal húztam, hogy eminens. Nagyon örültem neki, én nem tudtam volna kiállni oda, és beszélni.
Eljött a várva várt nap. Kyle-t figyeltem. Nagyszerűen festett. Egyike volt azon srácoknak, akik önmagukra találtak a gimnázium évei alatt. Az arca kikerekedett és valóban jól állt neki a szemüveg. Sokkal több randevúja volt, mint nekem. Néha tényleg féltékeny voltam rá.
Ez is egy ilyen nap volt. Láttam rajta, hogy ideges a beszéde miatt. Szóval barátságosan hátba veregettem, és bátorítottam. „Hé, fiú, nagyszerű leszel.” Ugyanolyan hálásan nézett rám, mint akkor és mosolygott. „Köszönöm” – mondta.
Ahogy nekifogott a beszédének, megköszörülte a torkát és belekezdett.
„Nagyszerű alkalom ez most arra, hogy köszönetet mondjunk azoknak, akik átsegítettek ezeken az éveken. A szüleinknek, a tanárainknak, a testvéreinknek, talán az edzőnek, de legjobban a barátainknak. Azért vagyok most itt, hogy elmondjam nektek, az hogy barátja vagy valakinek, a legnagyobb ajándék, amit csak adhatsz neki. Most elmondok egy történetet.”
Csak figyeltem a barátomat, és hitetlenkedve hallgattam, ahogy elmondja a legelső napot, amikor találkoztunk. Azt tervezte, hogy véget vet az életének a hétvégén. Elmondta, hogy kipakolta az öltözőszekrényét, hogy az anyukájának később ne kelljen megtennie, és az egészet összeszedte és vitte haza.
Ekkor rám nézett és kicsit elmosolyodott.
„Hála az égnek, megmenekültem. Megmentett a barátom, attól, hogy megtegyem a kimondhatatlant.”
Hallottam, hogy csodálkozással teljes moraj fut végig a tömegen, ahogy ez a jóképű és népszerű srác a leggyengébb pillanatáról beszélt nekünk. Láttam, ahogy az édesanyja és édesapja engem néznek és ugyanazzal a hálás mosollyal mosolyognak rám. Egészen addig a pillanatig, nem fogtam fel ennek a mélységét.
Soha ne becsüld alá a cselekedeteid erejét. Egy picinyke gesztussal, mozdulattal megváltoztathatod egy ember életét. Vagy jobbá, vagy rosszabbá.
Isten azért ad másokat az életünkbe, hogy hatással legyünk rájuk. Keresd Istent a másikban!
„A barátok olykor angyalok, akik felsegítenek bennünket, ha úgy tűnik, hogy szárnyaink már nem képesek repülni.”
Mutasd meg a barátaidnak, mennyire törődsz velük!
A tegnap történelem, a holnap rejtély, a ma ajándék.
Hogy megértsd 10 év jelentőségét – kérdezz meg egy most elvált házaspárt.
Hogy megértsd 4 év jelentőségét – kérdezz meg egy frissen diplomázottat.
Hogy megértsd 1 év jelentőségét – kérdezz meg egy hallgatót, aki megbukott az év végi vizsgán.
Hogy felfogd 9 hónap értékét – kérdezz meg egy anyukát, aki életet adott a kisbabájának.
Hogy felfogd 1 hónap értékét – kérdezz meg egy édesanyát, aki életet adott egy koraszülöttnek.
Hogy felfogd 1 hét értékét – kérdezd meg a szerkesztőjét egy hetilapnak.
Hogy felfogd 1 óra étékét – kérdezd meg a szerelmeseket, akik arra várnak, hogy találkozzanak egymással.
Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 perc – kérdezz meg egy embert, aki épp lekéste a vonatot vagy a buszt.
Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 másodperc – kérdezz meg egy embert, aki túlélt egy balesetet.
Hogy rádöbbenj mennyit ér 1 ezredmásodperc – kérdezd meg azt, aki az ezüstérmet kapta az Olimpián.
Az idő nem vár senkire. Kincs minden pillanat, amit megélsz.
Még nagyobb kincs, ha valaki különlegessel osztod meg.
Hogy rádöbbenj mennyit ér egy barát – veszíts el egyet.
Tudsz a viharban aludni?
2007.05.04. 17:24 :: Yumi88
Egy fiatal fiú elment egy farmra dolgozni. A gazda kérdezte tőle, hogy mihez ért, és milyen végzettségei vannak, de a fiú csak ennyit felelt: „Tudok aludni a nagy viharban!”
Furcsállotta a választ, de úgy gondolta, hogy próbaidőre felveszi.
Néhány nappal később az esti órákban hatalmas nagy vihar alakult ki. A gazda felkelt a feleségégével és gyorsan elkezdett mindent ellenőrizni: a garázs ajtót, hogy bevan-e rendesen zárva, az állatokat, hogy biztonságban vannak-e, szerszámok a helyükön, a tűz el van-e oltva rendesen stb.
Végül mindent a legnagyobb rendben találtak. Csak azon döbbentek meg, hogy a fiatal fiú mélyen alszik. Ekkor értették, meg azt a mondatát, hogy: „Tudok aludni a nagy viharban!”
Mi is ha nem tesszük meg azt, amit meg kell tennünk, akkor soha nem lesz nyugtunk és csak fejfájást okoz. De ha időben elvégezzük feladatunkat, akkor nyugodtan hajthatjuk le fejünket és békességben, gondtalanul pihenhetünk.
Szólj hozzá!
Lábnyomok a homokban
2007.05.03. 01:53 :: Yumi88
Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt.
Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.
A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte: "Uram! Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok. Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van rád!"
Jézus szelíd hangon így válaszolt:
"Drága gyermekem, Én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra! A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz. De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak."
